Szeminek sikerült

Szemi cicát még az ősszel vitte be egy „jóravaló ember” a Belvet Állatorvosi Rendelő rendelőbe azzal a felkiáltással, hogy na, itt ez a kismacska, most találta, el kéne altatni – aztán azzal a lendülettel távozott is . A rendelőben szerencsére azon tól, hogy értenek az állatokhoz, szeretik is őket, így az örök álmot hozó szuri helyett inkább ellátták a kicsit és szóltak nekünk, hogy nincs-e véletlenül egy ici-pici helyünk… És mi persze igent mondtunk a cicára, hiszen még csak egy baba, alig élt még egy keveset, valahogy megoldjuk. Aztán jött a hidegzuhany: a rettentő macskanáthás kicsi hordozza a leukózis betegséget, ami sajnos napjaink „macska skarlátbetűje” – szinte lehetetlen ezeket a cicákat örökbe adni, évekig rájuk se néz senki (most is ketten, Hunci és Csiperke várják nálunk, hogy egyszer legalább meglátogatja őket is valaki, de eddig, másfél év elteltével még senki se hívott minket Csiperke vagy Hunci miatt…).

Na de Szemivel ez máshogy alakult ! Megkerestük egy régi, kedves ismerősünket, akiről tudtuk, hogy leukózisos cicával osztja meg az otthonát és megkérdeztük, hogy szerinte a meglévő cica Szemit vajon elfogadná-e? Mivel sok év macskázás után se látunk bársonytalpú barátaink fejébe így az a döntés született, hogy Szemike, ha kigyógyult a macskanáthából átköltözhet és tehet egy próbát a meglévő cicával, és ha sikerül beilleszkednie, akkor maradhat.

Azóta lassan két hónap telt el. A kezdeti távolságtartás és egy-egy jelzés értékű fújás után a cicák összemelegedtek és ezzel Szemi sorsa is eldőlt – Szemi egy teljes macskaéletre maradhat, a kicsi, altatásra szánt cica gazdis cica lett !

Nagyon hálásak vagyunk a gazdiknak, hogy bizalmat szavaztak az egykori halálra ítélt kiscicának és esélyt, helyet és életet adtak neki ! Sok szeretettel kívánunk nagyon sok vidám és boldog közös évet Szeminek, aki gazdis nevén már Prüntyi, cicatársának, na és persze a gazdiknak !