Veréblakótelep: a mezei- és házi verebek előszeretettel foglalják el más, odúlakó madárfajok részére kihelyezett költőodúkat. A házi verebekről elmondhatjuk, hogy igencsak kedvelik egymás társaságát, szívesen költenek telepesen, így költésüket és fennmaradásukat veréblakótelepekkel, azaz több részre tagolt mesterséges odúkkal is segíthetjük.  

Mezei veréb (Passer montanus) 

Állandó madarunk, egész évben találkozhatunk példányaival. Barnás fejtetője, fehér pofafoltja és fekete fül- és torokfoltja van, alsóteste, hasa, begye piszkosfehér. A házi verébtől legkönnyebben úgy különböztethetjük meg, hogy a mezei verébnek van pofafoltja (fekete), ezzel szemben a házi verébnek nincs (pofája szürke). Tavasszal és nyáron hernyókkal és levéltetvekkel, mígy ősszel és télen gyommagvakkal táplálkoznak. A monokultúrás mezőgazdálkodás és a fészkelőhelyek számának csökkenése miatt egyedszáma jelentősen lecsökkent, Európa egyes részeiről el is tűnt, ezért kíméletre szorul. Magyarországon védett faj. 

Házi veréb (Passer domesticus) 

Állandó madarunk, de egyedszáma sajnos mind hazánkban, mind Európában folyamatosan csökken. A hím és tojó egyedek tollazata eltérő, a hímek feje és háta barnás színű, hátuk feketén sávozott, torokfoltuk fekete, amely a begyig lehúzódik. Pofafoltjuk nincs, a pofa halványszürkés színű. A tojó madarak alulnézetből szürkék, hátuk halványan, feketén sávozott. A fiókanevelési időszakban táplálékát magvak és rovarok teszik ki, ősztől következő tavaszig gyommagvakat, elhullot magokat fogyaszt. A téli madáretetéssel és mesterséges odúk kihelyezésével sokat tehetünk a házi verebekért. Magyarországon védett faj.