A körülöttünk lévő fákkal, cserjékkel tagolt, vadvirágos rétekkel tarkított terület rengeteg növényfajnak ad otthont. Megtalálhatóak közöttük olyanok, melyket a népi gyógyászat régóta ismer és alkalmaz, ilyenek például a vasfű, cickafark, lándzsás útifű, ligeti zsálya (Szent-Ilona füve), nagy csalán és a katángkóró, a fás szárúak közül pedig a nyírfa, csipkebogyó és a galagonya. 

A gyógyhatású növények mellett jelen vannak mérgező társaik is, mint a fagyal vagy a csíkos kecskerágó és megjeneltek invazív fajok is, például az akác, a nyugati ostorfa, a vaddohány vagy a kanadai aranyvessző. 

Vasfű vagy verbéna ( (Verbena officinalis) Már az ókorban is ismert gyógynövény volt, rengeteg egészségmegőrző hatással bír. Kiváló nyákoldó, tisztítja  a légutakat, orr- és melléküregeket, sőt, enyhe antibakteriális hatása is van. Méregtelenítő és gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és csökkenti a magas vérnyomást. Régi korokban a bábák kedvelt gyógynövénye volt, mert támogatja az anyatej kiválasztódását és segíti a szülés elindulását. Egyes néphiedelmek bűbájos kelléknek, a boszorkányok növényének tartották.

Galagonya (Crataefus): Tavasszal fehér ruhás menyasszonyként, ősszel tűzpiros ruhájú menyecskeként ragyogja be a határt. Fiatal hajtásaiból gyógytea készül, piros bogyós termését a gyógyszeripar is felhasználja. Kiváló szíverősítő és szívnyugtató, csökkenti  a koleszterinszintet és a vérnyomást. Termése az itt telelő madaraknak is eleséget ad, sűrű, tövises ágai (népi neve szamártövis) pedig menedéket nyújtanak számukra a ragadozók elől.