A fakusz odú egy különleges, háromszög alakú mesterséges odú. Kialakítása a fakusz fajok jellegzetes életmódjához alkalmazkodik. Az odú felső részén, kétoldalt található bejárati nyílása nem repülés útján, hanem a fa törzsén merőlegesen végzett kapaszkodással érhető el. Erről a különleges mozgásról kapták nevüket a fakuszok. Erős, karmos lábaikkal kiválóan megkapaszkodnak a fák kérgében és repedéseiben, és a fák törzsén „kúszva” szerzik táplálékukat. Élelmüket a kéreg barázdáiban lapuló pattanóbogarak, hangyák, levélbogarak, poloskák és pókokból adják. Hazánkban gyakori képviselőik a rövidkarmú fakusz, a hegyi fakusz és a csuszka. 

Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) 

Állandó madarunk és állandó fészkelőnk, évente kétszer költ, a második költési időszak június végével fejeződik be. A második fészekalj felnevelését követően kóborlásba kezd, ilyenkor fészkelőhelyétől távolabbi területeken is találkozhatunk vele. Rokonától, a hegyi fakúsztól külső jegyei alapján nehezen különböztethető meg, elkülönítésükben különböző énekük nyújthat segítséget. Zsákmányállatait a fák törzsén és vastag ágain mozogva szerzi, a fák tövétől felfelé induló egyenes vonalú szökkenésekkel, vagy a fa törzse köré csavarvonalat leíró felfelé irányuló kapaszkodással. Magyarországon védett. 

Csuszka (Sitta europaea) 

A fakuszfélékhez tartozó, verébméretű madár. Kékesszürke kabátjáról, rozsdásbarna hasáról és csőrétől induló, a szemén keresztül majdnem a szárnyak tövéig végighúzódó fekete csíkról könnyű felismerni. Állandó madarunk, tavasztól őszig hernyőkkal, rovarokkal, pókokkal, a hideg idők beálltával magokkal és bogyósokkal táplálkozik. Különlegessége, hogy a többi fakuszfajjal ellentétben, képes a fák törzsén fejjel lefelé is közlekedni. Magyarországon védett.