Az, hogy melyik mesterséges odút milyen madárfajok részesítik költőhelyként előnyben, első sorban az adott madárfaj méreteitől függ. Legnagyobb méretű költőodúnkkal így a nagyobb termetű madarakat csábíthatjuk fészekrakásra. A „D” típusú költőodút elfoglalhatja füles kuvik, szalakóta, búbos banka vagy seregély is.

Szalakóta (Coracias garrulus) Kedveli a mérsékelt égövi lombhullató erdőket, ártéri erdőket és cserjéseket. Élőhelye megválasztásánál fontos szempont, hogy legyenek környezetében idős, első sorban puha törzsű fák, mert azok üregeit használja fészkelő helyül. Fő táplálékát egyenes szárnyú rovarok (szőcskék, sáskák), apróbb gerincesek (gyíkok, békák, kölyök siklók, kisemlősök) adják. Vonuló madár, Magyarországon áprilistól szeptemberig található meg, a telet Afrikában tölti. Násztáncát a levegőben lejti, a párzást követően 4-5 darab fehér tojást rak fészkébe. Egyik legszínesebb, feltűnően szép madarunk, népi nevei kékszajkó, kékholló, de hívják kékcsókának is. Magyarországon védett.

Seregély (Sturnus vulgaris)  Nevét társaságkedvelő életmódjáról kapta. A nyár közepétől szeret nagy, akár több ezres csapatokba is verődni, és vonulásai során akár más fajokkal is (pl. bíbic, fenyőrigó) keveredni. Táplálkozási szokásaival egyben segíti és bosszantja is a gazdálkodókat.  Különböző rovarokat, gilisztákat, tücsköt, lótetűt, hártyásszárnyúakat fogyaszt, de ugyanakkor megdézsmálja a gyümölcsösöket (pl. szőlő) és a gabonatermést is. Költőhelyéül természetes faodvakat, pl. harkályok korábbi odújait választja, kedveli a ligetes erdőket, parkokat, fasorokat. Rövidtávú vonuló, a telet általában a mediterrániumban tölti, elvétve előfordulhatnak kisebb áttelelő csapatai is.

Magyarországon nem védett.