A magányosan élő méhek és darazsak ugyanúgy részt vesznek a beporzásban, mint családokban élő társaik, így az ember számára kimondottan hasznos állatok. Nem verődnek csoportokba, nem támadnak tőlük jóval nagyobb élőlényekre, kimondottan békés állatok.
A darázsgarázsok segítik a magányosan élő beporzók szaporodását: a szűk kis csövecskékben tápanyagot halmoznak fel, itt helyezik el petéiket is, majd sárral letapasztják a járatot. Amikor az utód a petéből kikel, elfogyasztja a felhalmozott tápanyagkészletet, bebábozódik, és kész rovarként előbújva kirágja magát a sárfalú bölcsőből, hogy újra indulhasson a körforgás. A méhecske hotel bölcső mellett otthont is nyújt számos rovarnak: vannak, aki csak alkalmilag, átutazóban szállnak meg benne pár éjszakára, és vannak, például lepkék és katicák, akik a telet is itt tölthetik hibernált állapotban.
Tudod-e? Mi árulkodik arról, hogy sikeresen “kiadtunk egy szobát” a méhecske hotelben?
A különböző szűk nyílások bejáratát (például félbe vágott nádszálak vagy fába vájt furatok) az azokba utódaikat elhelyező rovarok sárral betapasztják, így ha egy-egy befalazott csövecskét látunk hotelünkben tudhatjuk, hogy a falak mögött épp egy új élet van születőben.