A természetvédelmi farakás egy olyan különleges állatbarát eszköz, amely segítségével több, egymástól teljesen különböző fajnak segíthetünk. Az alsó szint nappali és téli menedéket nyújt tüskéshátú barátainknak, a keleti sünöknek, a forró nyári időszakban pedig vonzó hűsölőhely a különböző hüllőknek (pl. fürge gyík) és kétéltűeknek (pl. barna varangy).

A lyukacsos téglákkal, cserepekkel, faanyaggal bélelt középső részek rovarhotelként működnek: költő-, telelő- és búvóhelyül szolgálnak a különböző magányos méheknek, darazsaknak és rovaroknak, például sokunk kedvencének, a  hétpettyes katicabogárnak.

A farakás mélyén megbúvó föld alatti üregeket mezei egerek vehetik birtokba, nagy örömére a környéken élő macskabaglyoknak. 

Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata): nevét a piros szárnyfedőit díszítő hét darab fehér pettyről kapta. Életciklusát peteként kezdi, ebből lesz a lárva, majd bebábozódást követően a kifejlett bogár (imágó). Már lárvakorában levél- és pajzstetvekkel táplálkozik, ezzel a szokásával kifejlett bogárként se hagy fel, ezért a mezőgazdálkodók számára kifejezetten hasznos élőlény. A telet hibernációban tölti, ezt követi a tavaszi párzási ciklus, amely után röviddel zárja életútját.  Magyarországon nem védett. 

Mezei egér (Mus agrarius Pall): A mezei egér egész Európában előforduló, rendkívül szapora kisemlős. Kiterjedt csaldokban él, komplett „egérvárakat” hoz létre. Éjszakai életmódot folytat, óvatos kisemlős. Élelme főként gabonafélék terméséből, különböző füvekből és magokból áll, de fogyaszt férgeket és rovarokat is. Sok ragadozó, többek között ragadozó madarak zsákmányállata. Magyarországon nem védett.