Az ivartalanítás témaköre körül mindig fel-felreppennek információk, de most egy kis tudtad-e sorozattal szeretnénk a tévhiteket eloszlatni.
Tavasszal különösen fontos, mert ilyenkor nem csak a jó idő köszönt be, hanem az ösztönök is egyre erősödnek a cicákban. Az ivarérett kandúroknak kedve támad elszökni otthonról, a nőstények pedig sokszor megszakítás nélkül elkeseredett hangon nyávognak utánuk. Nekünk, de kis kedvencünknek is jobb, ha ivartalanítjuk őket. Hogy miért? Vegyük sorra!
A kandúrok hajlamosak a területjelölésre az ivarossági életszakasz elérését követően. Ilyenkor telespriccelik a lakás különböző pontjait szúrós szagú, hormonokkal teli vizelettel, amit nem könnyű elviselni, de annál nehezebb a szagát eltüntetni.
Az ivartalanítás után, a hormonok kiürülésével ez a szokás megszűnik vagy minimálisra csökken, a vizelet szaga is megváltozik.
A kandúrok tavasszal keresik a lehetőséget a kiscicák nemzésére, ezért igen hajlamosak ivarosan megszökni otthonról és csak pár nap vagy hét múltán visszajönni (vagy soha), akkor is lestrapáltan, lefogyva és tele a többi kandúrral való verekedésben szerzett sebekkel, esetleges halálos fertőzéseket összeszedve (a párzás vagy a verekedés következtében ugyanis könnyen megfertőződhetnek FIV vagy FeLV vírusokkal, amik jelenleg gyógyíthatatlanok). Egy gazdi sem kívánná a cicájának, ahogy az ismeretlen nőstényben növekedő kiscicáinak sem, akik talán meg sem élik az első hetet sem ebben a világban.
A kandúr cicáknál pedig nem hajlamosítja húgyúti megbetegedésre a cicát az ivartalanítás. Ha ezek az érvek nem lennének elegek, szögezzük le, hogy tudományosan igazolt tény, hogy az ivartalanítás csökkenti a méh daganatos és gyulladásos megbetegedéseinek, illetve az emlődaganatok kialakulásának veszélyét is.
Legyél te is felelős állattartó és ivartalanítsd kedvenced! Ha szeretnél még olvasni a témáról hamarosan érkezünk a 2. részével a posztnak.
